Az emelkedőre történő haladás egyesek szerint művészet. Sokkal több kell hozzá, mint erős láb és tüdő. Figyelembe kell venni a testtömegarányt, a légzéstechnikát és a pszichikai állapotot. Igen: a tempós, sikerélményt nyújtó mászás részben a fejben dől el…
Létezik jó és rossz fájdalom. A mászás ideje alatt ideális esetben éppen a laktátküszöb alatt vagyunk, azaz a szervezet még nem kerül oxigénhiányos állapotba, nem termel tejsavat, mely az izmokban felhalmozódva megbénítja a mozgást. Ha lábaidban égető érzés van, akkor valószínűleg túlhajtod magad, ami nemcsak fájdalmas, de hátráltat a haladásban, a jobb idő elérésében. Ha mindössze zsibbadtságot, tompa fájdalmat tapasztalsz, akkor minden bizonnyal még a bűvös határon belül maradtál. Persze legcélszerűbb egy pulzusmérő beszerzése, a pulzushatárok pontos meghatározása, így nem kell a szubjektív visszacsatolásra hagyatkoznod.
Mivel a mászás sikeressége részben a fejben dől el, érdemes felkészülni a nagy feladatra. Először is próbálj meg frissen megérkezni az emelkedő aljához, lazulj el, figyelj a légzésre, állj be egy állandó légző és pedálozó ritmusra. Az ideális pedálfordulat országúton 70-85/perc, MTB esetében a határok kissé tágabban értelmezhetők. Figyelj a körkörös hajtásra is, a sarkat engedd le, majd a holtpont után húzd hátra- és felfelé is a pedált. A felső ponttól pedig kissé told előre.
Maradj a nyeregben, amíg ez lehetséges! Így jobb hatásfokkal, kevesebb energiafelhasználással haladsz. Ne támadd meg a hegyet – hagyd, hogy az jöjjön hozzád! Finoman fokozz minden erőkifejtést, gondolj arra, hogy a szenvedés a mászás velejárója, amit majd egy élvezetes rész, illetve sikerélmény követ. A mászást fejben bontsd fel kisebb szakaszokra, és csak az adott pillanatban csak az egyes részek teljesítésére gondolj.
Ha más kerékpárosokkal együtt mászol, két lehetőséged van: alkalmazkodsz a társ vagy a csoport ritmusához, vagy saját, számodra a legideálisabb tempóban érsz fel a csúcsra. Mivel a mászás egy folyamatos egyensúlyozó mutatvány a szervezeted képességei és a feladat közt, az utóbbi stratégiával jobban jársz: még a profi versenyzők is gyakran így döntenek. Még egy esetleges lemaradás sem végleges kudarc: lehet, hogy a csúcs előtt leelőzöd azokat, akik nem ezt a stratégiát választották.
A montis és az országútis mászástechnikai sok tekintetben hasonlít, de bizonyos pontokon eltér. A montis sokszor nem választhatja az ideális pulzustartományt, mivel a meredekség lehet olyan, hogy azt nem lehet 3 ütéssel a laktátküszöb alatt abszolválni. A gumik tapadása is szempont, a test súlypontjának megválasztására is figyelni kell. Országúton viszont a gyors tempóhoz mindent tökéletesen kell csinálni: mind a pedálfordulatnak, a pulzusnak és a légzésnek rendben kell lenni.
A titkos fegyverként vetheted be az edzés során történő lelki felkészülést. Még tavasszal válassz ki egy olyan emelkedőt, amely kétszer hosszabb a megszokott távolságnál. A meghódítását nem kell elsietni, lényeg, hogy felérj a tetejére! Ha ez sikerül, akkor a szokásos emelkedők teljesítése sokkal egyszerűbb feladatnak tűnik majd – nem lesz az a mumus, ami azelőtt nyomasztott.
Végezetül, mászás közben gondolj arra, hogy mások is hozzád hasonlóképpen szenvednek, talán még jobban is. A szenvedés időtartamát leginkább egy módon lehet lerövidíteni: érj fel minél hamarabb a hegy tetejére!

   Forras: Bikmagazin.hu

 

A bejegyzés trackback címe:

https://msbc-magazin.blog.hu/api/trackback/id/tr541376580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.